Én és a gombfoci találkozása az 50-es évek végére, 5-6 éves koromra datálódik. Kaposváron a Tallián Gyula (akkor Dimitrov) utcában laktam özvegy édesanyámmal a Csecsemőgondozó Intézet mellett. Az intézet igazgató asszonya és családja (két fiúgyerek) az intézetben lakott szolgálati lakásban. Matyi bácsi és a két gyerek Matyi és Balázs nagy labdarúgó rajongók voltak. Hétvégenként át-átmentem hozzájuk játszani és TV-t nézni. Egy alkalommal - rossz idő volt és nem volt TV közvetítés - Matyi elővette a sárga plexiből esztergált gombfocicsapatát, a Reál Madridot és egy másik csapatot, mondván álljunk neki gombozni. Ekkor láttam először gombfocit és ekkor játszottam először. Teljesen „begőzöltem” és mondtam édesanyámnak, hogy nekem is kell egy csapat. Összeszedet tíz közepes méretű gombot, amit piros-kékre festettem be, így elkészült első gombfocicsapatom a Vasas. Pár hónapra rá a Zárda utca sarkán levő trafikosnál vettem meg az első műanyag fröccsöntött, képes, bordó színű gombfocicsapatot, a Vasas-t. Így az első csapatomat átneveztem Reál Madridnak. A két csapat összeállítását még ma is fújom. Íme: VASAS: Kenderesi - Kárpáti, Mészöly, Sárosi - Bundzsák, Berendi - Kékesi, Farkas, Machos, Lenkei, Ihász. REAL MADRID: Dominguez - Marquitos, Santamaria, Pachin - Vidal, Zarraga - Tejeda, Del Sol, Di Stefano, Puskás, Gento Alsó tagozatos koromban a Tanítóképző Gyakorló Általános Iskolában jártam és egy-két srácnak pl. Tyutyi barátomnak már volt csapata. Szünetekben a tanári asztalon és délután a tanulószobán rengeteget gomboztunk. Új „játékosokra” vágyva a folyosón levő szekrénysorokba bújva egy-két gombot „leszereltünk” diáktársaink télikabátjairól, amit hazafelé úton megreszeltünk a házfalak oldalán. A krach akkor ütött be, amikor egyik társunk bélésestől kitépte a gombot. Mivel mindenki tudta, hogy ki gombfocizik és egymást sem árultuk el igazgatói intővel fejeztük be alsó tagozatos pályafutásunkat. (ti. a Gyakorlóban csak alsó tagozat működött) Felső tagozatban az Anna utcai (Tóth Lajos) általános iskolába jártam és itt teljesedett ki az a baráti kör, akikkel rendszeresen együtt játszottunk a 70-es években, valamint mostanság. (Az akkori baráti kör tagjai megtalálhatók a Best Kupa sorozatokban.) Ekkor már írtam az eredményeimet, „játékosokat” és csapatokat cseréltünk és ez idő táján jelentek meg az első plexi, valamint esztergált műanyag „gombok” is. 1967 örökké emlékezetes számomra, mivel Kaposvár város Gombfoci Úttörő Bajnoka lettem és a döntőben 3:1-es sikert értem el László Attila - a jelen nemzetközileg elismert jazz gitárosa - ellen. A csapat ebonit és plexi gombokból állt, centere - a legrégebbi gombom - megtalálható Csapataim/Reál Madrid/14 alatt. Az első díj egy boltban kapható fél gömbölyű profilú gombfocicsapat volt. Kérdeztem a szervezőktől, hogy mi a második díj, mondták, hogy Gárdonyi Géza Láthatatlan ember című műve. Kértem, hogy inkább a könyvet adják át nekem, mivel az átadandó csapat egy bóvli. A könyvet átadták, a mai napig is megvan és büszke vagyok rá.
A 70-es, 80-as évek
A 70-es években teljesedett ki gombfocimániám. B. Pistivel (Jagger) éjt nappallá téve állandóan gomboztunk hol nálunk, hol náluk. Ekkor vásároltam meg H. Kálmitól - jó pénzért - az első és mindmáig meglévő „profi” csapatomat. A narancssárga, alul felül besüllyesztett csapat először Brazília majd 1971-től a Reál Madrid nevet viselte, viseli és mindig az aktuális csapatösszeállítással. A mérkőzéseket nálunk egy ovális Jaggeréknál egy téglalap alapú ebédlőasztalon játszottuk le. A kapukat először papírból hajtogattuk, majd Pisti elkészítette fából és gézből az első szabvány kapukat a Soós könyv alapján. A labdák az első időszakban az úttörőing gombjai voltak, majd H. Kálmitól beszereztük a ma is használatos lapos fehér labdákat. Kálmi egyébként nagyon profi volt és már akkor résztvevője volt az országos, területi bajnokságoknak. Bennünket amatőröket állandóan kivert, de sokat tanultunk Tőle. Időközben Jagger egy kanapé alsó furnérlemezéből elkészítette az első, méreteknek megfelelő gombfociasztalt. Óriási élmény volt ezen játszani, mert nem kellett az ebédlőasztal összeeresztéseinél emelgetni az asztalt, hogy a játékosok átcsússzanak rajta. Ebben az időben rengeteget meccseztünk Pistivel és kupákat, kupasorozatokat írtunk ki közösen különböző fantázia nevekkel, amit abból az anyagból készítettünk el (Ferrit, Plastic kupák). A játékszabályok alapjait és egyéb tudnivalókat Soós András - aki egyébként a Ludas Matyi vicc hetilap neves humoristája volt - Gombfuttbal c. szakkönyvéből adaptáltuk. Csodálatos évek voltak! A 70-es évek végén első gyermekem megszületését, valamint második gyermekem világra jöttét követően egyre kevesebb idő maradt kedvenc hobbimra. A 80-as évek eleje azzal telt, hogy egy szem fiúgyermekembe plántáltam a gombfoci szeretetét. Az évtized közepén Budapestre költöztem és teljesen abbamaradt a gombfocizás.
A 90-es, 2000-es évek
Budapestre költözésemet követően két hetenként Kaposvárra utaztam édesanyámhoz és gyermekeimhez. Gergely fiam időközben nagyon sokat fejlődött és elérkezett az idő, hogy közös kupaküzdelmeket írjunk ki. (Hologram, Paradise kupák) Nagyon izgalmas időszak volt és fiam fiatalos lendülete magával ragadott. Sajnos ebben az időszakban a volt gombfocis haverokat nem tudtam elérni, így a régi derbik hangulatát sem sikerült visszaállítani. A 2000-es évek eleje újabb fordulatot hozott. Ekkor szerveztem meg a Csanádi Iskolában diáknap alkalmából az első gombfoci bemutatót. A bemutatóra meghívtam a Magyar Szektorlabda Szövetség elnökét a többszörös Világ-és Európa bajok Horváth Imrét. Imre nagy lökést adott, hogy újból elkezdjek játszani. Megvásároltam Tőle életem első szabványos, hivatalos gombfociasztalát kapukkal, labdákkal együtt. (Személyesen Ő maga hozta le nekem Balatonszemesre!) Ha már lúd legyen kövér és összesen nyolc csapatot vásároltam. (négyet Gergely fiamnak) Ismét egymásra találtunk és a Balatonon őrült derbiket játszottunk - miután lefektette unokámat aludni - hajnali egy-két óráig. Az új szektorlabda szabályokkal és a „sneci” használatával sokat szenvedtünk és még szenvedni is fogunk. Időközben Kaposváron összefutottam drága Szittya barátommal és elmondtam neki az új fejleményeket. Szittya begőzölt és jó szervezőkészsége révén megszervezte - barátunk emlékére - az első Best Kupát. Az idei évben kerül megrendezésre az ötödik!
Az elmúlt időszakban és az idei évben is évközi elfoglaltságaim miatt csak nyáron, a Balatonon tudok hódolni kedvenc hobbimnak.
Ennyi és nem több! Régóta szerettem volna megírni gombfoci storymat, végre sikerült!
Budapest, 2013. május
Az alábbi pdf fájlban gombfoci statisztikám olvasható.
